| Ábrahám Barnabás az ELTE BTK történelem szakirányú képzését MA fokozattal zárta. A Magyarország leggyalázatosabb antiszemita történésze címet olyan kiválóságokat, mint Raffay Ernő, Takaró Mihály, ifj. Tompó László, maga mögé utasítva nyerte el. A címet azzal érdemelte ki, hogy akár a szellemi fogyatékosok szintjére is hajlandó lesüllyedni a zsidózhatnékja kiéléséért. Például : A Mazsihisz sokadik arcátlansága című, itt ==> olvasható írásában azon háborog, hogy a gettóba zárt zsidók felszabadítóiknak tartották a szovjet csapatokat. Ezt az árulást a Der Stürmer is tollhegyre tűzte. |
Ábrahám Balázs megvilágosodik :
A Der Stürmer karikaturistája rátapintott a lényegre.
Így már érthető, miért örültek a gettóban a „felszabadulásnak
| Az alábbi eposz a – nyilas korszak legszebb hagyományait idéző – mocskolása a zsidóságnak. |
Zsidóbűnözés, Publicisztika :: 2025. október 2. 21 ::19 :: 34 hozzászólás link a cikkhez
Purim ünnep a kilátóban
| Ábrahám az írást a háború előtti zsidó Pest egyik kedvelt purimi rigmusával indítja. A szöveg keletkezésének idejéről és használatának körülményeiről egy szó sincs a cikkben, ezáltal az ábrahámizmusok – jellemzően primitív antiszemita – fogyasztóiban azt az érzést keltik, hogy ez a klapancia a mai magyar zsidóság szellemi tápláléka. |
Purim dal szóljon hát,
egykor régen szörnyű vészben
élt egyszer egy király Hámán és Mordecháj.
Kármeli jó bort fogunk inni,
Eszter királyné ad majd enni a nagy ünnepen.
Ám kereplődre jól vigyázz, Hámán nevénél rázd, rázd, rázd.
Lám a gonoszra szégyen vár, csúfosan pórul jár.
| A zsidó ízléstelenség bemutatása után, rátér a zsidó vérszomj kérdésére. |
Tud a kedves olvasó még egy népet mondani a földkerekségen, aki úgy ül tort ellenségei felett, mint ahogy a zsidóság? Én sem. Ők nem kizárólag győznek, hanem magát a győzelmet, és nagyon fontos, hogy ellenségeik dehumanizálását (!) erőteljesen beleillesztik vallásukba, hitvilágukba, faji öntudatukba.
Ez a gyakorlat népi karakterükön, világhoz való hozzáállásukban, és vallási ünnepeik többségén is meglátszik, mely a modern korban is kiviláglik – ezúttal a palesztin nép látja kárát mindennek.
| Ábrahám ismeri a közönségét. Kérdést intéz hozzájuk : Tud a kedves olvasó … a zsidóság? Lelki füleivel hallja amint kórusban kiáltják, hogy NEM! Ennek megfelelően reagál : Én sem. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Ábrahám Barnabás egy több mint tíz milliós népet minősít. Milyen alapon? Ábrahámi alapon! Így van és kész! A továbbiakban a kicsit se jámbor olvasó megtudhat pár jellemző dolgot, a szörnyűséges izraeli népről. |
Az izraeli Szderót határ menti település (2023. október 7-én megtámadta a Hamász), amely olyan közel fekszik a Gázai övezethez, hogy normál idő esetén szabad szemmel is látható az IDF offenzívája Gázavárosban. Normális ember ezt maximum egy katonai előnynek könyvelné el, mely kiaknázható a harcokban, ám nem így az izraeli nép. Szderót városának „lehetőségeit” egy kilátóval aknázták ki, ahonnan megfigyelhető az IDF tevékenysége. Az itt elhelyezett messzelátók természeti értékek, vagy történeti emlékek helyett egy porig rombolt várost tárnak elénk, ahol a zsidó katonák kontrollálatlanul kínozzák a lakosságot. Az még hagyján, hogy katonák is leskelődnek a kilátóból, de a „bosszú népének egyszerű fiai”, vagy éppen iskoláscsoportok is felkeresik a helyet, hogy a felsőbbrendűség érzet és a gyűlölet magvait már jó korán elhinthessék bennük.
| Az ábrahámizmusokon csiszolt elme számára evidenciák gyüjteménye az idézett részlet. Mostantól a legújabb nyilasok is tudják, hogy miféle nép a „bosszú népe”. |
Ezen a modern kori, rögtönzött purim ünnepen vidám iskolás lányok szelfizgetnek egy lerombolt várossal a háttérben, bizonyára jókat nevetnek a Gázai övezet teljes rabigába hajtásán.
| A katonák, az iskolás lányok, és ezeknek a következő nemzedékévé felnővő csecsemők … zsidó csőcselék. Ezeket egy közös eljárásban kell majd meg- és elítélni. |