A kuruc.info impresszumában olvasható ❞nagyon vicces névsor❞ olyan neveket tartalmaz, mint például
– Arbeitmachtfrei János,
– P. Rónay Pál,
– Héjjas Iván,
– Francesco S. Zalasi,
– Adolf H. Schicklgruber,
– Jaross Andor,
– Endre László,
– Leslie Baky,
– Bárándi Zs. Gergő.
Ezek után következik pár valódi név és egy írói álnév :
Vezető publicisták:
Ábrahám Barnabás (abraham.barnabas@kuruc.info)
Lantos János (lantos.janos@kuruc.info)
Főmunkatárs: Hering József
Tanulmányok: Csonthegyi Szilárd
A továbbiakban ezekkel az alakokkal bővebben foglalkozunk
A képen látható, kezét Hitler-köszöntésre emelő alak
Ábrahám Barnabás történész és publicista.
Ha nem Hitler-köszönt, akkor ír.
Ilyesmiket :
Publicisztika, Antimagyarizmus :: 2024. február 7. 20:50 :: 111 hozzászólás link a cikkhez
A Mazsihisz sokadik arcátlansága
Közeleg a Becsület Napja, a szokásos antifasiszta hisztéria mellett pedig rázendített a haszontalan kórus másik fele, a hálátlan hazai zsidóság kéretlen megmondóbrigádja.
Ahelyett, hogy inkább kellő kritikával illetnék a sötét múltjukat, és azt taglalnák, az elviekben a „magyarsághoz hű, ízig-vérig magyar” felmenőik miért az ellenségeinket segítették egy világháborúban, inkább a kitörést és annak hőseit becsmérlik az eseményhez kapcsoló rendezvényekkel egyetemben.
A Der Stürmer karikaturistája rátapintott a lényegre. Így már érthető, miért örültek a gettóban a „felszabadulásnak”
Most éppen azon rugózik a Mazsihisz honlapja, hogy a Vér és Becsület „valahol Magyarország területén” szervez megemlékezést és emlékkoncertet február 9-én és 10-én az ostrom és a kitörés hőseinek emlékére. Persze nyilván nem abban a kontextusban fáj ez az egész a Mazsihisz számára, hogy egy papíron „szabad” országban miért kell bujkálni és „eltérő, titkos” helyszíneken rendezvényeket szervezni, ha a saját hőseinkről szeretnénk megemlékezni. Nem, ők akkor is vonyítanának, ha teljesen nyíltan lehetne szervezni, s amint a mellékelt ábra mutatja, akkor is ajvékolnak, ha a körülmények miatt erre csak rejtve kerülhet sor. Nekik konkrétan a magyarországi szélsőjobboldal és a magyarországi nemzetiszocializmus létezésével van problémájuk, szituációtól függetlenül.
Az állam emlőin csüngő zsidó szervezet persze magába a történelmi eseménybe is beleállt, amikor azt egy „ötletesnek” vélt szójátékkal „becstelen rendezvénynek” titulálta, megsértve ezzel azokat az európai hősöket, akik védték a fővárosunkat.
…
Ami az aggasztóbb, hogy egy törpe, ám annál befolyásosabb kisebbség még abba is bele akar szólni, hogy kikre emlékezhetünk meg. Egyenesen taszító az a félmondat, ahol a magyar hatóságokat lényegében presszionálják, hogy „remélhetőleg eredményes nyomozati munkát végeznek majd” – arra utalva, hogy keresik-e, illetőleg megtalálják-e ezeket a nyilvánosan nem közölt helyeket. Mindezt természetesen azért merik megtenni, mert tisztában vannak a kormányunk filoszemita hozzáállásával, valamint a magyarországi zsidóság elkényeztetett helyzetével. Pedig – ha már mindenképpen ebbe a mederbe akarjuk terelni a dolgokat – a magyarság is joggal háborodhatna fel a zsidóság által szervezett megemlékezéseken, így például azon, amelynek keretében idén januárban a budapesti gettó „felszabadításának” 79. évfordulóját ünnepelték a Wesselényi utcában található „felszabadítási emléktáblánál”. Hogy a magyarok túlnyomó többségének mit jelent a „felszabadítás” kifejezés a második világháború esetében, arra természetesen magasan tesznek. S pontosan ez az a hozzáállás, amely miatt évszázadok óta joggal érezzük úgy, hogy ezek az elemek itt élnek ugyan, de nem velünk.
Mindezek – sokszor hangsúlyoztuk már – a „nemzeti, keresztény” kormányzás sokadik évében, ahol mégis egy kisebbség akarja meghatározni, kire emlékezhet meg a magyar, és kire nem. Bolond az a nép, amely ezt az arcátlanságot szó nélkül hagyja.
Ábrahám Barnabás– Kuruc.info
A következő írásával sikerült alulmúlnia az imént ismertetett mocskot.
Publicisztika, Zsidóbűnözés :: 2023. november 23. 10:28 :: 69 hozzászólás linka a cikkhez
Szent Werner hiányzó szobra – a kölni dóm politikailag korrekt restaurálása
Tíz év kitartó munkája után, október végén sikeresen befejezték a kölni dóm északi oldalának (Michaelsportal) bejárata felett található domborművekfelújítását. A kölni dóm az angolszász demokráciáknak köszönhetően komoly sérüléseket szenvedett a második világháború során, még most is bőven akadnak olyan részei, amelyek felújításra szorulnak. A Michaelsportal esetében is a második világháborús sérüléseket kellett kijavítani, golyónyomok és kráter alakú bemélyedések csúfították el a kaput.
A kapu felett található dombormű 58 szobor-lakója is visszatért eredeti helyére, kivéve egyet. Szent Werner szobra nem azért nem térhetett vissza, mert a háborús károk ezt nem teszik lehetővé és nem is azért, mert a háborús sérülések miatt szándékosan nem rakták vissza, hanem mert személye, eredettörténete „antiszemitizmussal” kapcsolódik össze. Ahogy a képen is látható, a helyére tudatosan nem kerül más szobor vagy díszítőelem, nyilván a feltűnő hiány is jelzés: nem kívánják restaurálni az „antiszemita múltat”.
Feltűnő hiány a kölni dóm kapujának homlokzatán
Oberwesel-i Werner, akit más néven Womrath-i Wernerként vagy Bacharach-i Wernerként is említenek egy 16 éves fiú volt, akinek rejtélyes, 1287-ben bekövetkezett halála miatt a helyi zsidókat tették felelőssé. Werner von Oberwesel 1271-ben született Womrathban egy szegény család gyermekeként. 1287-ben holttestét Bacharach közelében találták meg nagycsütörtökön. Mivel halála pontos körülményeire nem derült fény, gyorsan elterjedt, hogy a környékbeli zsidóság okozta a fiú halálát és Werner vérét sötét rituálékhoz használták fel a zsidó húsvét (pészach) idején. Mivel akkoriban Európa immunrendszere még másképpen működött, nem a palesztinok, hanem az európaiak kezdtek némi pogromhullámba Közép- és Alsó-Rajna régiójában, míg nem a zsidó közösség nyomására I. Rudolf, a birodalom első uralkodója a Habsburg-házból leállította azokat és Werner holttestének elégetését rendelte el, hogy személyét ne övezhesse tisztelet. Külön megér egy misét, hogy vajon miért rendelkezett így egy középkori keresztény uralkodó, de ez esetben a lényeg, hogy az utasítást nem tartották be. 1287. április 30-án eltemették és mártírként kezdték tisztelni, csodákról számoltak be, Bacharachban kápolnát emeltek a tiszteletére, Oberweselben pedig már egy meglévő kápolnában kapott szentélyt. Mivel a zsidók a lábánál fogva akasztották fel Wernert és úgy dobták a Rajnába, az 1293-ban felszentelt, Bacharachban található kápolna oda épült fel, ahová a partra mosta a folyó a holttestet. A kápolna fontos zarándokhely lett.
A bacharachi kápolna a 2000-es években. Ez a kápolna kapta a szokásos bűnbánó táblácskát is
Természetesen a 20. század második felétől kezdődően folyamatosan liberalizálódó katolikus egyház hasonló szenteket már nem tűrt meg a soraiban, a negatív fordulat betetőzéseként is ismert II. vatikáni zsinat idején Wernert megfosztották szentségétől, kultuszát pedig elfojtották. Mindezt pusztán az „antiszemita” körülmények miatt, hiszen a szentet folyamatos tisztelet és kultusz övezte. 1963-ban eltávolították a trieri egyházmegye almanachjából is.
A már említett, korábban beomlott kápolnát is hozzáigazították az új korszellemhez és a „fasiszta emlékművekhez” hasonlóan „bölcselkedő” táblát is elhelyeztek benne. Werner kápolnájának egy XXIII. János pápától származó idézet jutott, amely a „keresztények és zsidók közti testvériségről” beszél, valamint bocsánatért esedezik, amiért „igazságtalanul akasztottunk átkot a zsidók nyakába”.
…
Ami pedig még szintén különös, hogy a mai kor „hivatalos álláspontja” szerint ezek a gyilkosságok csupán zsidók elleni vérvádak voltak, mégis legtöbbjük pontosan a zsidó húsvét idején történt (magyar vonatkozásban lásd Solymosi Eszter történetét), illetőleg, hogy annak ellenére, hogy a zsidók (és csatolt részeik) „alaptalan vádaknak” tartják őket, mégis rendszeresen foglalkoznak vele, akár szemléltetés szintjén is. Ez valamiféle „fordított ereklyeként” működik náluk, ezért őriznek például Szent Wernerről egy festményt a Berlini Zsidó Múzeumban, de az azóta már sajnálatos módon elhunyt Dobszay Károly anno mesélte nekem, hogy minden bizonnyal a zsidóság birtokában van a magyarországi körökben ismertebb Solymosi Eszter egy festménye is.
1711-ben készült festmény Szent Wernerről. Ma a Berlini Zsidó Múzeumban található a „zsidó mint bűnbak” kommentárral
Ha ezek az események valóban „vádak” csupán, miért szentelnek neki ekkora figyelmet és főleg miért állítanak ki ezekkel kapcsolatos tárgyakat a saját múzeumaikban? Olyan tízpontos kérdések ezek, amelyekre mi pontosan tudjuk a választ, csak feltenni nem szabad őket mostanában.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
| Ez az ember az ELTE BTK történész szakán master fokozatot kapott. Nem ő a legismertebb antiszemita történész, de legalább ő a legmeglepőbb. Ugyanis ez az ember hülye. Csak egy olyan idióta, mint Ábrahám történész úr, várhatja el, hogy a gettóba zsúfolt, az Auschwitz-jegyzőkönyv ismeretében halálfélelemben élő zsidók, az életükre törő gyilkosok győzelméért imádkozzanak. A Vatikán szerint egy kicsit se ❞szent❝ Wernerrel foglalkozó írás az un. vérvádakkal kapcsolatban azt a kérdést feszegeti, hogy ezek csupán ❞vádak❝, vagy … Végül az olvasók megnyugtatására közli, hogy ❞mi pontosan tudjuk a választ❝. Ha egy orvos súlyos műhibát vét, akkor eltilthatják az orvosi hivatás gyakorlásától. Ha egy történész Ábrahám Barnabás szintjére zuhan, akkor mi lesz vele? |
Csonthegyi Szilárd
Ez az ember, aki még egy normális álnevet se volt képes találni, a kuruc.info ❞zsidókról mindent-tudója❝, és ezt a mindent – hossza és tartalma miatt – olvashatatlan írásokban önti az olvasóira.
Két részből álló irományához a linkek :
Tanulmányok, Háború :: 2024. október 8. 12:00 :: 34 hozzászólás link a cikkhez
Látlelet egy évről: az október 7. utáni zsidó aktivizmus esettanulmánya (I. rész)
Tanulmányok, Háború :: 2024. október 7. 10:15 :: 33 hozzászólás link a cikkhez
Látlelet egy évről: az október 7. utáni zsidó aktivizmus esettanulmánya (II. rész)
A második rész
ezzel a minden igénytelenséget kielégítő rajzocskával jutalmazza az olvasót.
Csonthegyi mester egyéb meglepetésekkel is szolgál.
2018-ban egy sokakat érdeklő kérdésre kereste a választ :
Tanulmányok, Zsidóbűnözés :: 2018. november 14. 22:02 :: 134 hozzászólás link a cikkhez
Megéri-e zsidót ölni? – Egy mészárlásra adott reakció vizsgálata
…
Végezetül pár gondolat erejéig gondolkodjunk el a címben feltett kérdésen: érdemes-e zsidót ölni? Erre persze csak az adott helyzet ismeretében lehet pontos választ adni
…
Pár jelentéktelen zsidó halála az elitet nem siklatja ki, a zsidó felforgatás ellen nem egyéni zsidók elleni akciókkal, hanem a zsidó elit réteget és magát a csoportot annak hatalmából kiszorító légkör megteremtésével lehet tenni jelenleg.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A szegény olvasó nem kapott egyértelmű választ a kérdésre, ezért kénytelen maga dönteni arról, hogy a szomszéd Weisz Rózsikát megölje, vagy csak alaposan zsidózza le.
Hering József
A derék vitéz, akit a kenyéradó gazdája megvédett.
Rakjunk rendet.
Hering József Magyarországon betért zsidónak és ezzel jogot szerzett az izraeli állampolgárságra.
Ezzel a joggal élve, alijázott. Nem sokkal később bevonult katonának. Tizenegy évig szolgálta Izraelt a hadsereg kötelékében.
Leszerelése utáni, izraeli életével itt és most nem kivánok foglalkozni, ezért folytassuk onnan, hogy elege lett Izraelből és a saját zsidóságábol, ezért visszatért Magyarországba.
Most térjünk az általa végrahajtott a salto mortalera.
Hering József, a betért zsidó egy halálugrással betért az alpári antiszemitizmusba.
A névjegyét egy Simon Perezről készült videó feliratozásával tette le a szélsőjobb asztalára.
A videó hatodik másodpercében feltűnő frame
az az ízletes gumicsont, amin máig csámacsog a magyar szélsőjobb.
Ezek az emberek szentül hisznek az országhódítók/világhódítók konteó hitelességében. Számukra Simon Perez locsogása Magyarország zsidík általi megszálltságának megfellebbezhetetlen bizonyítéka.
Hering, aki nem csak kiválóan beszélt héberül, de alapos ismeretei volta az izraeli politikáról és az izraeli politikusokról, nagyon jól tudta, hogy a beszéd elhangzásakor Perez már az állam elnök volt, és mint ilynnek a véleménye egy magánvélemény csupán. Ezt az apróságot Hering máig nem osztotta meg az olvasóival.
Ezt a teljesítményt jutalmazta a kuruc.info a főmunkatársi stallummal.
Amikor Naftali Kraus antiszemitának minösítette Heringet, akkor a kuruc.info egy cikkben igyekezett cáfolni a vádat. (Vélhetően ez az egyetlen olyan eset, amikor a kuruc az antiszemita minősítést kifogásolta.)