Ábrahám Barnabás történész, a kuruc.info vezető publicistája. Publicisztikája a bárdolatlan antiszemitizmus kvintesszenciája.
Gyakran idéz a Magyar Zsidókérdés Kutató Intézet Harc című lapjából.
Másik kedvence a Magyar Futár. Ennek a Túlhangosan című írását szemlézi a kuruc.info Lapszemle aloldalán.
Önálló produkciói is vannak.
Ezek egyikében a vérvádakkal kapcsolatos kételyeit osztja meg az olvasóival.
Megjegyzendő, hogy antiszemita történészben nem szenvedünk hiányt.
A fényképen ennek a mezőnynek az egyik erőssége,
a Hitlergruß -re emelt karú
Ábrahám Barnabás
látható.
Lapszemle, Extra :: 2025. február 8. 21 :24 :: 28 hozzászólás link a cikkhez
Túlhangosan – Magyar Futár-lapszemle (1943. május 26.)
Régen jelentkezett Lapszemle névre keresztelt rovatunk, s még régebben szerepelt benne Rajniss Ferenc közkedvelt lapja, a Magyar Futár. Ám ami késik, nem múlik, így az új ausztrál „gyűlölet-törvénycsomag” kapcsán adta magát a párhuzam, hogy ezzel a rövid glosszával szemléltessem, hogyan is ment ez anno, a két világháború között.
Egy korabeli vicc, vagyis inkább a mindennapokon való
szatirikus élcelődés
a Magyar Futár azonos számában
Túlhangosan
Túlhangosan és a zsidó gazdasági és szellemi uralom régi korszakára emlékeztető hetykeséggel próbálja az egyik liberálisnak mondott újság megtámadnia magyar zsidóellenes arcvonalat, amelyet az életvédelem egészséges ösztöne alakított ki, a dolgozók óriás tömegeiben.
A zsidókérdést nem lehet összekeverni bután rejtegetett politikai célok érdekében, a „szélsőjobboldalinak” elnevezett politikai mozgalmakkal s nem lehet és nem szabad minden antiszemita kijelentést, mint az emberiesség ellen való durva merényletet bélyegezni meg a nemzet közvéleménye előtt.
Ma már minden zsidó firkász elvadult, felelőtlen s a közösségi magyar sorsot megtagadó merényletnek nevezi az antiszemita érveléseket s kéretlen védelmébe veszi az országot, a keresztény hitet és a jövendőt, szörnyen hazafiasra bugyborékolt, célszerű frázisokban. Valahogy vakvágányokra futtatták ezek a sivalkodó héber ellenőrök a zsidókérdést s elhitetik lassan a nyomtatott betűkben hívő magyarokkal is, hogy a határozott antiszemita állásfoglalás lealacsonyító, kicsinyes és a magyar úri magatartáshoz nem méltó dolog. Talán elérkezett az ideje figyelmeztetni a zsidóság politikai kardalnokait arra, hogy Magyarországnak két szentesített törvénye félreérthetetlenül állást foglal a zsidó faj, a zsidó szellem és a zsidó gazdasági hatalom beteges túlkapásai ellen!
Ezt a két törvényt közel egyhangúlag szavazta meg a képviselőház és a felsőház; megszavazták a keresztény főpapok, a főrendek és a magyar nép által választott képviselők. Kimondotta a magyar törvényhozás, hogy a zsidósággal nem engedi meg a vérkeveredést s megvédi szigorú büntetésekkel az ország egész lakosságát a zsidó fajfertőzéstől. Aki antiszemita, az a szentesített magyar törvények írott szövegét és szellemét tartja be s nem lehet a gúnynak, gáncsnak és örökös zsidó gyűlölködésnek céltáblája! Törvényeket nem azért hozunk, hogy a zsidó destrukció szétrágja azokat s a jogrend követeli meg, hogy minden erőnkkel megvédjük a magyar antiszemitizmust!…
Szatirikus élcelődés, gyengéd csipkelődés
ifj. Tompó László
A wikipedia szerint : Ifjabb Tompó László magyar történész-irodalomtörténész, újságíró, teológus. Munkásságát többen támadják, egy minősítés szerint Tompó „nyíltan hungarista elveket valló irodalomtörténész, a neonáci irodalom kiadására szakosodott Gede-kiadó szerkesztője”.
…
Munkásságát többen szélsőjobboldalinak minősítik vagy a szélsőjobboldalhoz kötik.
A hunhir.info Tompó testvér(vajon kié) aloldalra betérő pelyhes nyilas-csibék, ifj. Tompó László anyagaival olthatják tudásszomjukat.
Tompó egyik írása felkeltette a figyelmemet :
Tompó hosszan sorolja a „zsidó bolsevizmus” bűneit.
Például :
A magyarság tömegeinek fizikai megnyomorításával párhuzamosan mindent megtett a bolsevizmus, hogy a Lenin által a „nép ópiumá”-nak nevezett vallást kiirtsa. A nőket a megerőszakolásuktól testével védő báró Apor Vilmos győri püspök meggyilkolását követően főleg az ifjúsággal foglalkozó világi- és szerzetespapokat üldözték (néhányukat, mint Kun András1 minoritát és Kiss Szaléz2 hitoktatót elsők között végezték ki).
- Kun András, az általa vezetett ifjú nyilasoknak az „Úr Jézus Krisztus nevében, tűz!” szavakkal adott tűz-parancsot.
- Kiss Szaléz tisztességes ember volt.
De lássuk a minorita szerzetesről készült rövid videót :
Tompó a munkásságát többen szélsőjobboldalinak minősítik vagy a szélsőjobboldalhoz kötik. A többiek vélhetően, még nem hallottak se róla, se a munkásságáról.
Raffay Ernő
Ungváry Krisztián a Válasz online-ban 2020. szeptember harmadikán megjelent,
Harmincmillió magyar? – Raffay Ernő és a tudomány
című írásában a címszereplőről :
2020. augusztus 20-án magas állami kitüntetését annak ellenére kaphatta, hogy a tudományosság szabályainak semmibe vételével vegytiszta náci gondolatmenetben képes előadni Magyarország XX. századi tragédiájának vélelmezett okait. Ilyen teljesítményre a magyar történelem során eddig csak egy évben lehetett díjat kapni: 1944-ben. 76 évvel később ide jutottunk vissza – a gondolatok szintjén.
Takaró Mihály
Takaró Mihályról elég annyit tudni, hogy szerinte Kertész Imre1 nem magyar, a Nyugat meg egy zsidó szennylap.
1. Az egyetlen magyar Nobel-díjas írót, Kertész Imrét, az antiszemita szélsőjobb csak Imre Kertész néven emlegeti.
Publicisztika, Zsidóbűnözés :: 2023. november 23. 10:28 :: 69 hozzászólás link a cikkhez
Szent Werner hiányzó szobra – a kölni dóm politikailag korrekt restaurálása
Tíz év kitartó munkája után, október végén sikeresen befejezték a kölni dóm északi oldalának (Michaelsportal) bejárata felett található domborművek felújítását. A kölni dóm az angolszász demokráciáknak köszönhetően komoly sérüléseket szenvedett a második világháború során, még most is bőven akadnak olyan részei, amelyek felújításra szorulnak. A Michaelsportal esetében is a második világháborús sérüléseket kellett kijavítani, golyónyomok és kráter alakú bemélyedések csúfították el a kaput.
A kapu felett található dombormű 58 szobor-lakója is visszatért eredeti helyére, kivéve egyet. Szent Werner szobra nem azért nem térhetett vissza, mert a háborús károk ezt nem teszik lehetővé és nem is azért, mert a háborús sérülések miatt szándékosan nem rakták vissza, hanem mert személye, eredettörténete „antiszemitizmussal” kapcsolódik össze. Ahogy a képen is látható, a helyére tudatosan nem kerül más szobor vagy díszítőelem, nyilván a feltűnő hiány is jelzés: nem kívánják restaurálni az „antiszemita múltat”.
Feltűnő hiány a kölni dóm kapujának homlokzatán
…
Werner von Oberwesel 1271-ben született Womrathban egy szegény család gyermekeként. 1287-ben holttestét Bacharach közelében találták meg nagycsütörtökön. Mivel halála pontos körülményeire nem derült fény, gyorsan elterjedt, hogy a környékbeli zsidóság okozta a fiú halálát és Werner vérét sötét rituálékhoz használták fel a zsidó húsvét (pészach) idején. Mivel akkoriban Európa immunrendszere még másképpen működött, nem a palesztinok, hanem az európaiak kezdtek némi pogromhullámba Közép- és Alsó-Rajna régiójában, míg nem a zsidó közösség nyomására I. Rudolf, a birodalom első uralkodója a Habsburg-házból leállította azokat és Werner holttestének elégetését rendelte el, hogy személyét ne övezhesse tisztelet.
…
különös, hogy a mai kor „hivatalos álláspontja” szerint ezek a gyilkosságok csupán zsidók elleni vérvádak voltak, mégis legtöbbjük pontosan a zsidó húsvét idején történt (magyar vonatkozásban lásd Solymosi Eszter történetét), illetőleg, hogy annak ellenére, hogy a zsidók (és csatolt részeik) „alaptalan vádaknak” tartják őket, mégis rendszeresen foglalkoznak vele, akár szemléltetés szintjén is. Ez valamiféle „fordított ereklyeként” működik náluk, ezért őriznek például Szent Wernerről egy festményt a Berlini Zsidó Múzeumban, de az azóta már sajnálatos módon elhunyt Dobszay Károly anno mesélte nekem, hogy minden bizonnyal a zsidóság birtokában van a magyarországi körökben ismertebb Solymosi Eszter egy festménye is.
…
Ha ezek az események valóban „vádak” csupán, miért szentelnek neki ekkora figyelmet és főleg miért állítanak ki ezekkel kapcsolatos tárgyakat a saját múzeumaikban? Olyan tízpontos kérdések ezek, amelyekre mi pontosan tudjuk a választ, csak feltenni nem szabad őket mostanában.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Csonthegyi Szilárd
Ez a szorgalmas klaviatúra-koptató – a WEB-re zúdított tanulmány-cunamival – egy rangos egyetem holokauszt-revizionizmus katedráját reméli megkapni.
Ezidáig az általa elért legrangosabb intézmény a kuruc.info, melynek ő – a portál impresszuma szerint – a tanulmány-generátora.
Az egyik korszakalkotása ismerteti a zsidó szerszámkészlet egyik veszedelmes darabját :
Erről a harapófogóról
írt tanulmányaival egy könyvtárat lehetne dugig teletömni
(a fenti képernyőfelvételre csak a linkek egy része fért rá).
Közismert az a tényt, hogy minden zsidó egy ős-zsidó klónja. Ebből adódóan, aki ismer egy zsidót, az ismeri az összeset.
Ezért – bár csak néhány zsidó aljaságáról rántja le a leplett – Csonthegyi tanulmányai kielégítik a tudományosság összes kritériumát.
A nagy előd iránti tisztelet vezette a mester pennáját a következő remeklés írásakor :
Tanulmánok :: 2025. április 2. 07 :41 :: 70 hozzászólás link a cikkhez
Száz éve kezdődött: jegyzetek a Mein Kampf és Hitler ismeretlenebb
második könyve kapcsán
A zsidó nép a saját termelőképességeinek hiánya miatt nem tudja megvalósítani a területi értelemben vett államépítést, hanem saját létének támaszaként más népek munkájára és alkotó tevékenységére van szüksége. Így magának a zsidónak a létezése más népek életében parazitaszerűvé válik. Ezért a zsidó létért folytatott harc végső célja a produktívan tevékenykedő népek rabszolgasorba taszítása. E cél elérése érdekében, amely a valóságban a zsidóság létért folytatott küzdelmét jelentette minden időben, a zsidó minden olyan fegyvert bevet, amely megfelel jelleme egész komplexumának. Ezért az egyes nemzeteken belüli belpolitikában először az egyenlő jogokért, majd a többletjogokért küzd. A ravaszság, az intelligencia, az agyafúrtság, a megbízhatatlanság, a titokzatosság stb. népének jellemében gyökerező tulajdonságai fegyverként szolgálnak neki ehhez. Ezek éppúgy stratégiák a túlélésért vívott küzdelemben, mint más népeké a harcban.
….
Az ostobaság, a gyávaság és az aljasság tehát a kezére játszik. A fattyúkban biztosítja magának az első réseket egy idegen nemzetbe való behatolásához. Ezért a zsidó uralom eredménye mindig minden kultúra tönkretétele, és végül magának a zsidónak az őrülete. Mert ő a nemzetek parazitája, és győzelme éppúgy a saját végét jelenti, mint áldozatának halálát.A zsidó nép a saját termelőképességeinek hiánya miatt nem tudja megvalósítani a területi értelemben vett államépítést, hanem saját létének támaszaként más népek munkájára és alkotó tevékenységére van szüksége. Így magának a zsidónak a létezése más népek életében parazitaszerűvé válik. Ezért a zsidó létért folytatott harc végső célja a produktívan tevékenykedő népek rabszolgasorba taszítása. E cél elérése érdekében, amely a valóságban a zsidóság létért folytatott küzdelmét jelentette minden időben, a zsidó minden olyan fegyvert bevet, amely megfelel jelleme egész komplexumának. Ezért az egyes nemzeteken belüli belpolitikában először az egyenlő jogokért, majd a többletjogokért küzd. A ravaszság, az intelligencia, az agyafúrtság, a megbízhatatlanság, a titokzatosság stb. népének jellemében gyökerező tulajdonságai fegyverként szolgálnak neki ehhez. Ezek éppúgy stratégiák a túlélésért vívott küzdelemben, mint más népeké a harcban.
….
Az ostobaság, a gyávaság és az aljasság tehát a kezére játszik. A fattyúkban biztosítja magának az első réseket egy idegen nemzetbe való behatolásához. Ezért a zsidó uralom eredménye mindig minden kultúra tönkretétele, és végül magának a zsidónak az őrülete. Mert ő a nemzetek parazitája, és győzelme éppúgy a saját végét jelenti, mint áldozatának halálát.A zsidó nép a saját termelőképességeinek hiánya miatt nem tudja megvalósítani a területi értelemben vett államépítést, hanem saját létének támaszaként más népek munkájára és alkotó tevékenységére van szüksége. Így magának a zsidónak a létezése más népek életében parazitaszerűvé válik. Ezért a zsidó létért folytatott harc végső célja a produktívan tevékenykedő népek rabszolgasorba taszítása. E cél elérése érdekében, amely a valóságban a zsidóság létért folytatott küzdelmét jelentette minden időben, a zsidó minden olyan fegyvert bevet, amely megfelel jelleme egész komplexumának. Ezért az egyes nemzeteken belüli belpolitikában először az egyenlő jogokért, majd a többletjogokért küzd. A ravaszság, az intelligencia, az agyafúrtság, a megbízhatatlanság, a titokzatosság stb. népének jellemében gyökerező tulajdonságai fegyverként szolgálnak neki ehhez. Ezek éppúgy stratégiák a túlélésért vívott küzdelemben, mint más népeké a harcban.
….
Az ostobaság, a gyávaság és az aljasság tehát a kezére játszik. A fattyúkban biztosítja magának az első réseket egy idegen nemzetbe való behatolásához. Ezért a zsidó uralom eredménye mindig minden kultúra tönkretétele, és végül magának a zsidónak az őrülete. Mert ő a nemzetek parazitája, és győzelme éppúgy a saját végét jelenti, mint áldozatának halálát.
A fentiek száz év alatt sem változtak – ahogy több ezer év alatt sem. Sőt, a fenti látlelet még hatványozottabban is igaz ma, hiszen Izrael létrehozásával még mindig azt látjuk, hogy a zsidók csak más népek erőforrásait maguk felé irányítva tudnak egyáltalán létezni, legyen szó technológiai fejlesztésekről, anyagiakról, hírszerzésről, fegyverekről és háborúkról, politikai támogatásról stb.
…
Talán senkiről sem hazudtak annyit a történelemben, mint Hitlerről – ha valaki számára túl ezotérikus lenne Savitri koncepciója, emlékezzen arra, milyen mitikus és ezotérikus keretet alkot az úgynevezett zsidó holokauszt hivatalos története, annak minden szent helyével, eredendő bűnével, mantráival és tabuival, szentjeivel, mártírjaival, vagy démonaival, ördögeivel. Egy mitikus, rémálomszerű koncepció ez, melynek feladata, hogy a hitleri – például papírra vetett – hagyatékot megtartsa abban a szellemi gettóban, miszerint „ide vezet mindez”. Nem aranykorhoz, nem méltósághoz, a nemzet megmaradásához, esetleg monumentális civilizációhoz, hanem „gázkamrákhoz”, tömegsírokhoz, égő gödrökbe hajított síró csecsemőkhöz, és a többi fantasztikumhoz…
Nem szükséges Hitler kritikátlan hívének lenni ahhoz, hogy tanulságos és felkavaró, vagy akár inspiráló legyen története. Talán fontos része is lehet ez annak a küzdelemnek, amit vívnunk kell a jelenlegi ciklusban – szemben az idővel, de legalábbis felette annak.