Axiomák :(1)
- A zsidók olyan egyformák, mint az egypetéjű ikrek.
- A zsidóság alkotmánya három kötetben : TÓRA, TALMUD és a SULCHAN ARUCH.
- A ZSIDÓ-ISTEN földi helytartója, a ZSIDÓ VILÁG-CSÁSZÁR nevében a CION BÖLCSEI irányítják a zsidóságot.
Megjegyzés :
1)Ezt a három könyvet együtt HASIKÁS-nak nevezik a zsidók. A név a SZENTHÁROMSÁG szó héber megfelelőjéből képzett, keresztény-gyalázó blaszfémia, SZENTLÉLEK elleni bűn.(2)
A zsidók HASIKÁS-iconja
Alaptételek :
- A zsidók közötti különbségek virtuálisak.
Az első axióma szerint semmilyen különbség sincs két zsidó között,
de a zsidók a mimikri mesterei.
2. A zsidók világuralomra törnek.
A HASIKÁS szerint a ZSIDÓ-ISTEN a zsidóságnak adta az egész világot.
3. A ZSIDÓ VILÁG-CSÁSZÁRSÁG polgárai a zsidók,
rabszolgái a nem-zsidók.
A rabszolgákkal és az egyéb háziállatokkal jól kell bánni.
Írva vagyon a HASIKÁSban.
2) Bár a téma nem ad okot a kacarászásra, de azért ezt a kis hülye viccet mégis megengedtem magamnak.
Félre a tréfát. Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban.
Első tanúnk
Szabó Dezső, aki nagyon magas labdával indít :
Le kell szögeznünk mindenekelőtt azt, hogy a zsidósággal nem mint vallással, hanem mint fajtával harcolunk. Két fajta élet-halál harcát vívjuk most és meggyőződésem, hogy se román, se szerb, se cseh, se semmiféle frontunk nem oly fontos és veszedelmes, mint a zsidófront. A zsidó a mi igazi és legnagyobb ellenségünk és elsősorban is és mindenekfölött az asszimiláns zsidó. Az önérzetes és zsidó nemzeti alapon álló zsidó nyílt ellenfél, de az asszimiláns zsidó bujkáló és sötét, aki ellen szóval, tettel, pogrommal és minden egyéb eszközzel való harcolásunk is jogos, sőt természetes.
Szabó Dezsőnek van ennél kellemesebben hangzó mondanivalója is a témában.
A Zsidó Szemle, 1929. november 1. számában jelent meg G. Gerő László beszélgetése az íróval:
„Az asszimilás zsidó minden fogalom tövében csal …”
Beszélgetés Szabó Dezsővel a Philadelphia-kávéházban
Az utcán érem el Szabó Dezsőt. Az eső esik és Szabó Dezső esernyő alatt, hosszú léptekkel siet a Philadelphia-kávéházból hazafelé.
— Aludni akartam. Rettenetesen deprimál ez az időjárás, — mondja Szabó Dezső — a legszivesebben törölném az őszt a szótáramból.
Visszatérünk a Philadelphia-kávéházba. Szabó Dezső közben megkérdi:
— A ״Zsidó Szemle“, ugyebár, a cionista lap, szemben azzal a másikkal, azzal az…
— Egyenlőséggel, — segítem ki.
Ő mosolyog.
Mire egy kávéházi ablakban letelepszünk, már a tárgynál tartunk. Nem ismerek rá Szabó Dezsőre. Könyvei, cikkei, előadásai után nem ilyennek képzeli az ember. Egy-szerű, közvetlen, kedves.
— Én magyar szempontból tekintem a zsidókérdést és magyar kérdésnek fogom fel. Önök, cionisták, természetszerűleg a magyar kérdéseket is zsidó szempontból nézik és zsidó kérdésnek fogják fel. Ez a helyes, őszinte felfogás. Ha nyíltan beszélünk egymással, meg fogjuk egymást érteni és csakis így találhatjuk meg a magyar közösség számára a legtöbb haszonnal járó megoldást. Mert rettentő gatyázás folyik ezen a téren. „Én mindig liberális voltam“ hajbókol a hatalom és „én mindig hazafias voltam“ veri a mellét a zsidóság.
A magyar faj számára a legégetőbb feladat, amint mindig hirdettem, éppen a nemzetiségi kérdés egészséges megoldása. A mostan ezen a téren uralkodó slendriánság a dolgot csak elmérgesiti és senkire nézve sem kielégítő. A zsidók pedig beteges érzékenységgel utasitanak vissza minden közeledést, mely ebben a kérdésben tárgyalni és megoldást hozni kiván. Mindjárt antiszemitizmust kiabálnak. Mi az az antiszemitizmus? A legnagyobb ostobaság. Valami l’art pour l’art zsidógyülöletnek képzelik. De egyáltalában hogyan lehet ilyen tekintetben gyűlöletről, vagy szeretetről és egyáltalában érzelmekről beszélni. Itt fajok életérdekeinek összeütközöséről van szó. S ahol ezek az érdekek ütköznek, ott természetesen ellentét van. Ezt nem lehet érzelmi alapon elintézni. És hogy a zsidók helyzetében ilyen esetről van szó, az nem szenvedhet kétséget. Utóvégre, hogy a zsidóság felekezet és nem faj, ezt csak őrültek mondhatják.
Ha pedig ez a helyzet áll fenn, akkor szembe kell nézni az adottságokkal és el kell intézni azokat. Lehetetlen, hogy ez ellen a zsidók az antiszemitizmus jelszavával til-takozzanak. Ha ütköznek az érdékeink az angol, a német, vagy a francia érdekekkel, senki sem beszél antiangolizmusról és a többi. Vagy ha megkritizálnók bármely népet, egyik sem fog olyan hangnemben tiltakozni, mint a zsidó. Miért legyen éppen a zsidó a nebántsvirág. Én, aki igazán nagyon szeretem a fajomat, annyira élesen láttam és rá tudtam mutatni az én fajom nagy hibáira talán szabad a zsidó hibákat is meglátni! Ezzel nem lehet egy hangzatos, speciális jelszót szembeszögezni: antiszemitizmus.
A komoly eszmecserék és a megoldásra irányuló törekvések elől azonban csak az asszimiláns zsidóság zárkózik el. Cionistákkal mindig tudtam beszélni és közös pontra jutni. Mert a cionista a nyílt, a becsületes zsidó. Az asszimiláns minden fogalom tövében csal.
És amellett, szerintem, éppen az asszimilánsok a legnagyobb zsidó soviniszták. Ahogy egymást dicsőitik és felmagasztalják, ahogy egymás érvényesülését elősegítik, a legkannibálibb fokon levő nacionalizmusnak kell tekintenem. Csak bizonyos drámaíróra és egy kritikai hetilapocskára mutatok rá, melykörül a pesti rohadék csoportosul, hogy erre a kannibálizmusra és asszimiláns ostobaságra példát hozzak fel. Beeszik magukat a köztudatba, s minden második szavuk: kultúra! Pedig józan eszü ember, aki csak a kultúra kisgatyájában jár is, láthatja róluk, hogy nem Írók és amit csinálnak, az nem irodalom.
Pedig éppen a nyelvet tekintem annak a hídnak, mely Magyarországon a magyarságot a zsidósággal össze tudja kapcsolni s amely az együttműködést megkönnyíti és kimélyiti. A zsidók magyar nyelvű irodalmát mindig nagy érdeklődéssel olvasom és érdekesnek találom, hogy egy idegen pszyche magyar nyelven talál kifejezést. Eleve vissza kell azonban utasítanom minden törekvést, mely zsidósága kendőzésével a magyar irodalom és pszyché meghamisítására irányul. A nyelv terén való együttműködést és összekapcsolódást természetesnek tartom, végre is nem hiszem, hogy akadna olyan cionista, aki a magyarországi zsidóság számára a héber nyelvet akarná behozni. Ez persze nem zárja ki, hogy a zsidók ápolják és műveljék saját nemzeti nyelvüket. Politikai tekintetben, pedig ha én volnék hatalom, egy ad hoc zsidó parlamentet hívnék össze, mely hivatva volna határozni afelett, hogy miképpen kiván a zsidóság a magyarság kebelében, mint zsidó élni. Vagy azt mondja, hogy semmi köze a zsidósághoz és nem akar többé mint zsidó létezni, vagy határozza meg zsidóságának őszinte és a magyarság szempontjából is alkalmas alakját. Nem tagadom, hogy egyes emberek számára az asszimiláció lehetséges, de egy egész nép számára, Magyarországon félmillió zsidó számára azonban lehetetlen. És azért, mert a zsidók azt mondják,hogy „magyar vagyok“, nem tárhatunk kaput előttük és nem vethetjük oda magunkat, mint a múltban. Ez nemcsak a zsidókra, hanem a többi nemzetiségekre is vonatkozik.
Nagyon-nagyon nehéz kérdés ez, megoldását neheziti a politikai éretlenség is, mely uralkodó ebben az országban, zsidók és a nem-zsidók körében egyaránt.“ így beszél Szabó Dezső. Tartalmi kivonatát is alig lehet adni annak, amit mond. Színes, eleven, lenyügöző. Jó másfél órája beszélgetünk már. Az eső elállt, az autóbuszok sorra gördülnek el az ablak előtt. Búcsúzom. Nemsokára nagy nyílvánosság előtt lesz alkalmunk hallani Szabó Dezsőt. A zsidókérdésről és a cionizmusról fog beszélni.
Következő tanúnk
A neonáci Richard Verall, aki Richard E. Harwood álnéven követte el az alábbi
művet.
A cím elolvasása után már szinte mindent tudunk erről az irományról, de mégis ki kell emeljem az alábbi két mondatát :
A világzsidóság hadviselő félnek nyilvánította magát a második világháborúban, és ezzel, a nemzetközi törvények értelmében, a németeknek elegendő alapjuk volt arra, hogy a zsidó lakosságot, mint ellenséges erőt internálják. 1939. szeptember 5-én, Chaim Weizmann, a legfőbb cionista vezető, hadüzenetet küldött Németországnak a világzsidóság nevében, melyben kijelentette, hogy „a zsidók Nagy-Britannia oldalán állnak és a demokrácia oldalán fognak harcolni…”
Ez a baromság a harmadik axiómát idézi.
Következő tanúnk, Marschalkó Lajos, aki az alábbi, 1944. június 15.-én készült képen Kolosváry-Borcsa Mihály segédjeként gondoskodik
a „káros” irodalom zúzdába küldéséről.
Marschalkó Lajos két könyvével szerepel nálunk. Az elsőben még „csak” Magyarországot gyászolja :
Marschalkó - Istóczy Győzőre, az Országos Antiszemita Párt alapítójára hivatkozva - írja : Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). ... a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. Elegendő bizonyítékok – tehát nem bűncselekmény – hiányában felmenti a gyilkossággal vádolt tiszaeszlári saktereket, s ezzel valóban megszűnik a keresztény jogállam. Magyarország elindul a rabszolgaság, gyarmatosítás útján a Samuellyek, Korvin-Kleinok, Rákosi Mátyások állama felé. Az előzmény Marschalkó szerint : gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát gróf Tisza Kálmánnal. Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg: – Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte: – Meggyőződésem szerint: – bűnösök! – És mi a véleménye a két szavazó bírónak? – kérdezte a miniszterelnök. – Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! – hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor – Istóczy Győző feljegyzései szerint – Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek: – Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? Marschalkó Lajos következő műve a zsidóság világméretű elkanászosodását leplezi le. Ez az iromány az első axioma iterálásával nyeri el az értelmét. Mózes korának csecsemői , unokái, dédunokái, .... , mind olyanok, mint Mózes. Tehát Mózes korának összes zsidó „bűnét" a ma élő zsidókon is számon lehet és kell kérni. És most olvassunk bele a műbe :
…..
De mindaz, amit a világzsidóság a „szövetséges hatalmak” lobogói alatt elítélt, saját magának alkotása és találmánya volt. A zsidóság önmagát húzta akasztófára Nürnbergben! Hiszen a fajelkülönítő rendelkezések nem a nürnbergi Rassenschutz-Gesetzben, hanem Ezdra és Nehémiás próféták könyveiben láttak először napvilágot. Az első KZ-et nem Heinrich Himmler alapította, hanem Salamon király. A „Vernichtung” jelszava Mózes, a zsidó Führer utasításaiban hangzott el először, a legyőzött ellenféllel szemben.
Hitler csupán annyit hirdetett, hogy a germánság a zsidóságnál magasabbrendű fajta. Mózes sokkal tovább ment ezen a téren, amikor kinyilatkoztatta, hogy a zsidóság egyenesen isteni eredetű faj, Isten kiválasztott népe s mint ilyen: – szent is.
…..
Mózes, a nagy államszervező első és legfőbb parancsa a faji tisztaság megőrzésére irányul. Az Ószövetségnek minduntalan visszatérő motívuma a Mózes által kiadott parancs. Ez a honfoglalás előtt rámutat a környező népekre és azt mondja Izrael fiainak: „Annak okáért leányaitok ne adjátok fiaiknak és leányaikat ne vegyétek fiaitoknak és ne keressétek barátságukat és javukat soha!” (Mózes V. 7. 2–3.)
…..
Négyezer évvel későbben a nemzeti szocializmus sem tett egyebet, mint a nürnbergi törvényben ugyanígy megtiltotta a zsidókkal való házasságot, barátságot, kereskedelmi tevékenységet. Nürnbergben, a zsidók által előretolt bírák nem győzték a „világlelkiismeret” nevében hangsúlyozni, hogy a faji törvények barbárak voltak. Nem vették észre, hogy az ítéletet ezzel ismét csak a zsidóság fölött mondták ki. Hiszen, mikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, „kirekesztének Israel közül minden elegy-belegy népet” (Nehémiás 13, 3.)
…..
A zsidók az Isten-Führerség vallási és nemzeti törvényeire hivatkozva pusztították, irtották az ókor nemzsidó népeit s a nürnbergi „post facto” jog alapján bármely zsidó királyt, prófétát sokkal inkább el lehetett volna ítélni, mint a modern „háborús bűnösöket”.
…..
A zsidóság azonban nemcsak faji elfogultságból, hanem egyenesen isteni parancsok alapján érzi feljogosítva magát idegenek leigázására és ezzel együtt arra is, hogy rabszolgának tekintsen minden, hatalma alá kerüld nemzsidót. A Krónika II. könyvének 2. fejezete 17–18 részei szerint Salamon király megszámláltatott Izrael földjén minden idegen férfit és „választott ezek közül 70 000 teherhordót, favágásra pedig a hegyeken 80 000-et.”
A mózesi nürnbergi törvény, az ezdrási és nehémiási fajelkülönítés és a világhatalmi őrület után, íme itt van az első K. Z., amelyben idegenek dolgoznak a Herrenvolknak. Itt van anélkül, hogy erről valamiféle „humanista” bíróság megbélyegző ítéletet mondott volna. A szovjet kényszermunka telepei csírájukban és elméletükben itt születtek meg – Izrael földjén.
És nem a Mein Kampfot, hanem az Ószövetséget kell tanulmányozni ahhoz, hogy valaki rájöjjön: a kiválasztott nép találmánya volt a sulzbergeri sajtó által világhírnévre emelt gázkamra is. A győzelem mámorában a humanista faj ekként bánt el ellenségeivel: „A népet pedig, amely benne vala, kihozatá és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté, némelyeket mészkemencén vitt által és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával!” (Sámuel II. könyv 12. fej. 31.)
A világ első koncentrációs lágere, első gázkamrája, mészkemencéje Izrael földjén állott. És az első gettó is nem Európában, hanem Jeruzsálemben jött létre.
Marschalkó rengeteg cikkét közölte a Függetlenség című lap.
Ezek egyike :
Marschalkó Hitler iránti ájult hódolatán semmit se változtatott a liebling és a világháború vége.
A Hidfő olvasóival osztotta meg a kedvencével kapcsolatos vízióját :
Most következzék Liszt Nándornak, a Függetlenség irodalmi szerkesztőjének, a lap 1944. április 16.-i számában megjelent verse :
MAGYAR ROZIKA
Be szép a neved, Magyar Rozika!
Tizenkét éves falusi leány!
Sohase játszottál-, neked a mesék
Minden csodája tündér-szó, talány,
Elérhetetlen vágyódás, titok…
Talán egy álom, amely dús arannyal,
Selyemmel fonja át az éjszakát…
Magyar Rozi, te, édes kicsi angyal,
Sosem láttál még szép hajasbabát!
Te nem ismertél játékszereket,
De mégis égett szemedben a láng,
Ha búvócskára fölcsendült a szó,
S ha megszólalt a bűvös ispiláng …
Hajmási réten vidult a szived
Hol annyi fényben, égi áradásban
Rügyekbe szöknek a tavaszi fák,
mert nem tudják, hogy légitámadás van
és kint járnak a csipkerózsikák.
Pacsirták helyett vad bombavetők
Repültek át a sugaras égen.
S te megleltél egy színes rongybabát
A zöldellő, szent búzaföldeken…
Felvetted, azután jött egy robbanás …
Ez volt az első ünnepi ajándék,
A játékbaba száz darabra hullt …
Ilyen kegyetlen nem volt még a szándék:
Kezed letört és a szemed megvakult …
A rongybabákból így válik gyilok,
A játékok ma szörnyű átkosok …
De zsidópénzes halál-seregek
Nem lesznek mindig játékgyárorsok!
Ilyen gonoszság még sohasem dult
A történelem örjitő hevében …
Hadd zúgjon átkom völgyön és hegyen
A kis Rozik és a nagy Jézus nevében
Minden gazember átkozott legyen!
A végére hagytam azt az IDF-veteránból kuruc-főmunkatárssá züllött csodabogarat, akinek köszönhető a Magyarország Izrael általi gyarmatosítását „bizonyító" videó feliratozása.
A Simon Peresz videóval akartam zárni ezt a post-ot, de közben megérkezett ez friss zöldség, mely a hideg téli napokon is meg tudja melengetni a sziveket. Nem foszthatom meg a nagyérdemüt ettől a gondos trágyázással érlelt retektől.
Nyugodalmas jóéjszakát az olvasónak és öröknyugodalmas jóéjszakát az alkotóknak.